москва tér

Mint azt a gyélavoj (gazdasági) órán megtudtam, Oroszországban 142 millió ember él, ebből 70 millió Szibériában (az ázsiai részen) és körülbelül ugyanennyi a sokkal kisebb európai részen. A főváros lakossága Magyarországét némileg meghaladja, 12 millió fő. Moszkva már önmagában is elég kalandot kínálna, de ki ne akarná megtudni, hogy milyen az orosz vidék? Mi természetesen kíváncsiak voltunk.

Persze Szibéria azért nem volt meg, csak a Moszkvát körülvevő úgynevezett Aranygyűrű két történelmileg nevezetes városába jutottunk el. A mintegy 180 km-es távolság annyira nem is vészes, de orosz busszal ez 4 órás elfoglaltság. Express jártat létünkre ugyanis a főútvonalat nagyjából csak keresztezve érintettünk, minden kis faluba benéztünk, hogy végül mindenki célba jusson - csak minket tettek ki  2 km-re Szuzdal központjától, az orosz puszta kellős közepén, az országot mellett. De mindegy, innen akkor már besétáltunk.

Szuzdal egy igazán kedves kis város, csupa régi faházacskával, több tucatnyi templommal és több monostorral. Középen folyócska szeli ketté, amivel igencsak meggyűlt a bajunk, ugyanis, bármilyen hihetetlen, az összes térképen jelölt gyalogos híd egyszerre volt épp leszakadva. A napunk végeláthatatlan sétával telt, nem keveset a hóban és sárban mászva. A legújabb tézisem, hogy az otthon kissé bizarr gumicsizma-divat innen eredezik, több iskolás lábán is láttam a mindenki által jó ismert szivárványszínű csodákat. A furi ebben, hogy ez itt egyáltalán nem volt furi, mondhatni elnyerte létjogosultságát. A városban amúgy vígan rohangálnak a kutyusok és lovagolnak a helyiek. Persze, azért ez itt nem középkor, vannak autók meg leharcolt Ikarus buszok is. Az épületek nagyobbik része viszont jó közelítéssel középkori, a városkép még úgy is bámulatos, hogy legtöbbjük felújítására azt gondolom, eddig nem igazán jutott pénz.

Az éjszakát az internetről levadászott extrém olcsó, de kedves házinénivel felszerelt kollégiumban terveztük tölteni. Lelkesen kerestük is, annak ellenére, hogy a pontos címet meg sem adták, a mellékelt telefonszám pedig ki se csörgött. Végül persze a kollégium nem létezett, úgyhogy egy ifjúsági szállóban kötöttünk ki, ami nem épp a legmodernebb, nem épp a legkedvezőbb árú, de összességében teljesen vállalható volt. A kimerítő nap fénypontja a szomszédos kávézó-bárban elfogyasztott vacsi volt. Bár még DJ pultot is láttunk, a péntek kora esti órákban az egyetlen vendég a mi csapatunk volt. Kedves kiszolgálást kaptunk és végül bankkártyával fizethettünk, ami azért elég nagy csoda ezen a helyen, tekintve, hogy még a moszkvai Auchanban is csak kp-t fogadnak el. Miután adtunk a helyi vendéglátóipari egység forgalmának, a szállásra visszatérve ki-ki a maga ágyába zuhant.

Másnap Szuzdalból tovább indultunk a szomszédos Vlagyimirba, ami ugyan lényegesen nagyobb település, látnivalói viszont a sokkal kisebb területű belvárosra koncentrálódnak, minden más csak a köré épült iparváros. Ősi templomból itt is volt pár, de ezek közül többet is picike múzeummá alakítottak. Az orosz diákunkkal mindenhová ingyen engedtek be, a jegyeket gyűjtőknek viszont nem volt szerencséjük, ugyanis mindenhol ugyanolyan, egységes bilétát kaptunk. Be is gyűjtöttünk négyet: harcászati múzeum, hímzéses-fadobozos-kristályvázás múzeum, régi fotós múzeum illetve a múzeum, ahol emlékeim szerint összesen két freskó volt. A székesegyháznál sikerült két ünnepségebe is belefutnunk, egy keresztelőbe, és egy temetésbe. Születés és halál két szomszédos templomban, koreografálni se lehetne szebbet... Viszont egyiken sem sikerült részt venni, a keresztelőt egy hátsó teremben tartották, a temetésre meg, hát oda azért csak nem megyünk be... Egyedül a halottas kocsit helyettesítő csoda-hogy-még-megy-ez-a-roncs halottas buszt láthattuk, amin ha jól gondolom együtt utazhatott boldog-boldogtalan meg még a megboldogult is:S

Vlagyimir nem volt egy hosszú program, így egy szimpatikus "biznyesz-láncs" (kedvező árú helyi menü-szerűség, sok fogás van benne, de mind csak mutatóba) után, délután indultunk haza. A buszút hangulatát minden bizonnyal a mögöttünk ülő két fiatalos, feltehetően kissé bevodkázott, amúgy jólszituált nőci röhögcsélése alapozta meg. Hamarosan nekünk is kedvünk támadt játszani, meg viháncolni, egészen Moszkváig terrorizálva utastársainkat.