москва tér

Mint azt sajnos többen észrevették, kis időre eltűntem a világhálóról... (elnézést az aggódóktól) Az történt ugyanis, hogy megérkezett az én VIP vendégem: Csaba.:) Így pár napra elhagytam az imádott Puskin Intézetet, és először vonatra, majd Szentpétervárra, ismét vonatra, majd moszkvai hostelba költöztem.

Miután Csabát összeszedtem a reptéren rövid moszkvai sétálgatás után felszálltunk az éjszakai vonatra, amivel a következő reggelen már Péterváron ébredtünk. Minden híreszteléssel ellentétben ez a vonatút kényelmes és biztonságos. Plackarton utaztunk, ami azt jelenti, hogy nincsenek kupék, hanem az egész vagon egybe van nyitva, az utasok pedig két szinten alszanak. Ez itt a legolcsóbb, harmadosztály, de hozzá kell tenni, hogy az első osztály annyira luxus, ami Magyarországon szinte nincs is, tehát a mi helyünk is teljesen normális, ugyanannyira normális emberek utaztak rajta, mint mi. Remekül aludtunk, odafelé még akkora volt a lelkesedés, meg a fáradtság, hogy egy ágyon:))) (hazafelé már kihasználtuk a két priccset...)

Pétervár elsőre nem lopta úgy be magát a szívembe, mint Moszkva, főleg, mert eleinte nagyon hideg volt (már megint:(), de nem csak ezért, hanem azért is, mert ez a város nekem túl turistás, úton-útfélen próbáltak terelgetni: "no te hülye külföldi, ide gyere be, szállj fel a  mi hajónkra, itt költsd el a pénzed..." De aztán ahogy kisütött a nap, minden kiderült: jó hely ez nagyon,  azzal a rengeteg kék vizével.

A város, főleg ami a történelmi részt illeti, kellemesen kisebb, mint amit eddig megszoktam, persze azért reggeltől estig meneteltünk, hogy mindent láthassuk. A múzeumokból néhány érdekesebbet választottunk ki, a Néprajzit (nekem) és egy hangszerkiállítást (Csabának). Persze, voltunk a Ermitázsban is, de az olyan nagy, hogy öt óra alatt sem nézhettünk meg mindent tisztességesen. Pedig erősen igyekeztünk, közben erőt adó bocis karamellákat szopogatva, mert mi tagadás, ennyi kép egyszerre már kicsit sok is a jóból. Néhány templomba is bementünk, olyanba is, ami az egyházé, de sajnos több olyan is van, amit múzeumosítottak és csak sok-sok rubel kifizetése után léphet be a turista. Bár az igen kellemes, hogy a puskinos igazolványommal mindenhol a városban orosz diáknak számítottam, így én ingyen mehettem mindenhová. Más kérdés, hogy aztán az én jegyemet is "megfizettették" a külföldimmel, Oroszországban nekik minden sokkal drágább, mint a helyieknek. Ha már egyszer idekíváncsiskodik valaki, akkor hagyja is itt a pénzét...

Pétervárról egy kisebb kirándulást tettünk, Peterhofba, ami I. Péter nyári vityillója a Finn-öböl partján. Amolyan Versailles II., csöpög minden a szökőkutaktól, az aranytól, a kis angyalkáktól, mesebeli állatoktól és egyéb mitológiai figuráktól. Csodaszép minden, de a huszadik giccses kompozíciónál én már csak röhögtem, Csaba meg rajtam...

A nyelvtudásomnak is hasznát vettem, bár Pétervár a turistáké, ez kimerül abban, hogy mindet kiírnak angolul is, de úgy igazán kommunikálni csak oroszul lehet, Így átvettem a családfő szerepét, de szerencsére ment is minden ügyesen. A szállásunk egy picike hostel volt, amúgy elég vicces, mert egyszerre foglalkoznak fotóstúdiók kiadásával is. Ez a látszólag külön biznisz persze minket nem érintett, eleinte... Szépen megkaptuk a kétágyas szobánkat, ahol összetoltuk az ikerágyakat. De aztán a második nap a recepciós csaj igen kedvesen megkérdezte, hogy nem költöznénk-e át az utolsó estére egy másik szobába, ami ugyanolyan "normális" szoba, mint mondta, csak nem két ágy, hanem franciaágy van benne. Több részletet nem árult el, de hát jó, legyen. Másnap este kiderült, hogy csoportjuk érkezett, 15 iskolással, meg két tanárnővel, akik a mi korábbi szobánkba költöztek. Mi pedig az egyik stúdióban találtuk magunkat, mégpedig az esküvő tematikájúban, mondhatni, nászutas lakosztályt kaptunk:D A falak, a padló, meg a bútorok 90 százaléka fehér volt, a többi plüssmaci, vagy piros szívecske. Persze jól gondolták, hogy a két külföldi (minket kb így tartottak nyilván, még a papírjukra is így volt fölírva) nem fog balhézni, nevettünk egyet, majd gyorsan csináltunk magunkról pár amatőr képet. Az ágy amúgy tényleg teljesen normális volt.

Moszkvában aztán más világ volt, ott egy teljesen külföldiekre specializálódott hostelben voltunk. Leginkább jómódú amerikai fiatalokkal volt tele, akik hú de lazának gondolják magukat, hogy hátizsákkal utaznak, de azért a Vörös térről transzfert kértek a gyalog 20 percre lévő hostelig az esti buli után. Ezt mi onnan tudjuk, hogy a konyhából skypeoltak másnap órákig, több embert is felhívva, akikről később kiderült, hogy szülők lehettek, bár ezt elsőre nem gondoltam volna, mert a vonal végén is pont ugyanúgy picsogott valaki, mint nálunk a 20 éves csaj a konyhában.:D Amúgy a hostel annyira szuper volt, hogy még azt se bántam, hogy korábban kell kelnem, hogy onnan beérjek órára, mert legalább a víz 20 másodperc alatt forrt fel a kávémhoz reggel és nem 20 perc alatt, mint a koliban. Az orosz hostelek sajátsága, hogy akárcsak a koliban, itt sem lehet alkoholt fogyasztani, bár ez itt leginkább csak a kiírásban létezik, a hűtő azért jól tele volt sörrel, meg "I love vodka" pólót is lehetett venni. Tehát ez valami központi ukáz lehet, mindez egy olyan országban, ahol egyedülálló módon az utcán nem csak lehet, de LEGÁLIS is alkoholt inni. Újabb orosz paradoxon...

Sajnos Moszkvából kicsit kevesebb jutott, itt 3 nap alatt nem lehet messzire jutni. Ráadásul ennek egy részét Csabának egyedül kellett megnéznie, mert ragaszkodtam hozzá, hogy azért nagyjából órákra is menjek, nem megy nekem még annyira az orosz, hogy ilyen sokat lógjak. Úgyhogy a külföldim reggel kapott egy Lonely Planetet meg egy metróbérletet és indulhatott a kalandtúra. Délután aztán összetalálkoztunk, egyik nap még színházban is voltunk. A Csipkerózsikát néztük, ami szép meg jó, bár a végén kissé eleredt a fantázia és én már nem igazán értettem, hogyan lett Rózsi felébredése után akkora buli, hogy két macska, piroska és a farkas meg egyéb felismerhetetlen mesefigurák is megjelentek a színen....