Minden nyugati utazó rémálma, az orosz kollégium, tulajdonképpen egyáltalán nem rossz. Sőt! Aki katasztrófaturizmusra vágyik, annak nem is kell ilyen messzire jönni, tudnék ajánlani ennél trágyább kolit odahaza, nem is egyet.
Szóval, egy optimista számozással 14 emeletes (a földszint az itt már "pervij etázs"), csodában lakunk. A Google map-en a Puskin Intézet épületkomplexumából a kereszt alakút kell keresni. A többi épület, a főiskola innen száraz lábbal megközelíthető. A koliszobákba a gonosz liftekkel lehet feljutni. Ők általában vagy működnek vagy nem illetve vagy jelzik, hogy működnek vagy nem... s ezt mindenféle kombinációban. Ha mégis működik, akkor kellemes andalgó tempója mellett bőven ráér a ember a élet nagy dolgairól gondolkodni. Ki- és beszálláskor pedig kihagyhatatlan élmény lefelé tekintve a liftakna monumentális panorámája. De a sportosabbak a közlekedés más alternatíváját is választhatják: a lépcsőház is közvetlen összeköttetést biztosít bármely két emelet között. Útközben akarva-akaratlanul passzív dohányozhatunk egy jót más nemzetek fiaival-lányaival. Szőkék előnyben, őket török barátaink biztos, hogy megszólítják legalább egyszer-egyszer. 
A lakosztályok 2+3 vagy simán két ágyasak, mindegyikhez külön fürdőszoba (egész jó, forróvizes) és egy ősrégi hűtó (kicsit hangosan, de működik) tartozik. Én két ágyasban lakom, amivel megspórolom a reggeli veszekedést az infrastruktúráért. A szobabeosztás egyetlen hátránya, hogy kissé kaotikus a rendszer, nincs külön részünk, ahogy jöttünk, bepakoltak minket valami random helyre. Azért egyedül senki se lakik és a 14. emeleten egész sok magyar van, így az lett a közösségi életünk szíve (én amúgy a 4.-en vagyok). Itt, a szobában semmi sem tűnik tűrhetetlennek, az asztal ugyan kicsi, így az ágyon tanulunk. Az ablakon valami alattomos módon átmászik a hideg, pedig nyomatják amúgy a fűtést rendesen. Úgyhogy éjszaka be kell takarózni, meg sokszor nappal is.
A konyha kicsit szegényes, csak főzőlap van, sütő és mikró nincs. A gondot tovább tetézi, hogy edényt se sokat hoztunk, de így is meg lehet főzni ugyanazt, amit egy vándortáborban, vagy annál még kicsit többet is. Csótikkal még nem találkoztam, de a 3.-on állítólag már feltűntek. A 4.-en lévő konyha kicsit egzotikus az itt lakó koreaiaktól, akik szeretnek főzni, mondhatni álladóan főznek, és általában büdöseket. Ha nagyon eldurvul a helyzet, akkor előfordul, hogy mi a 14.-en eszünk a "magyar" konyhában, így legalább a többiekkel is találkozunk.
Kilátás az ablakból. Itt még ilyen az idő jelenleg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.