Épp az ösztöndíj félidejében kis időre itthagytam a csodálatos Moszkvát, és "hivatalos" ügyben hazautaztam, konferenciázni. A papírok elég simán mentek és csupán öt helyen kellett bejelentenem az egyhetes távollétet: Ljudmilának, aki a meghívót adta, a tanszékvezetőnek, mindkét orosz tanáromnak és végül a koliban. Ez utolsó csak akkor derült ki, amikor húztam volna kifelé a gurulós bőröndöm a portán, de le is kapcsolt a biztiőr, hogy én hová megyek? Mondtam, haza, mire nagyot nézett és én elmagyaráztam, hogy csak egy hét és jövök vissza. Erre elküldött a adminisztrácijára, ahol kicsit telefonálgattak meg kiderítették, hogy már befizettem a kolidíjat, majd minden jót kívántak, és elmehettem.
Az orosz reptér egészen olyan, mint bárhol máshol, az egyetlen különbség, hogy itt nem csak egyszer, hanem összesen háromszor volt biztonsági ellenőrzés és világították át a csomagomat. Persze ezt nem lehet tőlük zokon venni, mindez csak azért van, hogy ne én legyek a következő, akit itt felrobbantanak. A budapesti megérkezés aztán igen kellemes volt, mind az eggyel melegebb időjárás, mind az eggyel kisebb főváros és eggyel lassabb életmód miatt. Nekem rengeteg dolgom volt, két napot konferenciáztam, ahol fel voltam készülve a legrosszabbakra, tekintve, hogy Gazdaságpolitika szekcióban, nyugdíjpénztárakról írt dolgozattal indultam... Ehhez képest kifejezetten jó bírálattal, nem gonosz, inkább építő kérdésekkel és kritikákkal, mindezek ellenére végül díj nélkül távoztam.
A hétvégéből így már csak annyi idő maradt, hogy gyorsan fölpattanjak a railjetre, hogy egy kis időt Győrben is legyek. Hétfőn reggel már a nagykövetségen kezdtem. Másnapi repülőjeggyel a zsebemben az itteni jó "fellépés" kulcspontja volt annak, hogy sikeresen befejezhessem a budapesti kiruccanásom. Szerencsére nem volt ellenükre, hogy azon nyomban megcsinálják a vízumom, csak az AIDS teszten kötekedtek kicsit, hogy régi, holott nekem az elvileg nem is kell, mert 90 napnál kevesebbet töltök itt. Az ügyintéző gyévuskának erről fogalma sem volt, úgyhogy jól el is küldött volna, ha én nem lettem volna tájékozott.
Mivel a közvetlen Malév jegyek így tavaszra igen megdrágultak, inkább a Lufthansát választottam. Először Frankfurtba mentem, majd átszállás után Moszkvába. Ez így persze egész napos program, de nem nagyon bántam, mert kifejezetten szeretek repülni, meg finom kaját is adtak és persze sörözni-borozni is lehetett:)
Megérkezve kicsit elkámpicsorodtam, ugyanis körberepülve fél Európát mindenütt hétágra sütött a nap, egyedül Domogyedovón volt szinte hóvihar, mikor leszálltunk:( Meg az otthoni élet egyszerűségét is megszoktam: kissé nehezemre esett a reptérről még majd három órát utazni a koliig. Szerencsére a honvágy pár nap után már a múlté, kiváló alkalmazkodó vagyok, így újra remekül érzem magam a Puskin falai között.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.