A tegnapi nap újabb lépést tettünk a mi kis egyéni küldetésünk teljesítése felé. Örömmel jelenthetem be, hogy sikerült bejutnunk a Lomonoszovra! - sajnos egyelőre csak a bölcsészkarra... Ők nem a sztálin barokk főépületben, hanem az úgynevezett 1-es korpuszban vannak. Az élményt ahhoz tudnám hasonlítani, mintha valaki lefotózná kívülről a Műegyetem K épületét, majd az E-be menne be körülnézni. Azért a számomra órási és lenyűgöző egyetem falai között lenni így is hatalmas élmény volt.

A program, amire mentünk, egy József Attila előadás volt. Egy komm-politológus életművész bölcsész srác szavalt verseket és mondott el levél részleteket, kvázi koszt-kvártélyért, magának szervezve az utat ide, meg a USA-ba, meg aztán ki tudja még hova. Elég ügyes előadó volt amúgy, meg persze azért az Atka is adja:)

A műsort rajtunk kívül finnugor szakos, meg más magyart tanuló orosz bölcsészek hallgatták. (Tulajdonképp mi itt úgy kerültünk a képbe, hogy valaki ismerte azt a lányt, aki a tanszékükön a magyar nyelvű lektor.) Velük is volt alkalmunk beszélni egy sort, a nyilainktól úgy tűnik, már nem tartanak errefelé, sőt, igen boldogok voltak, hogy egy egész seregnyi magyart egyszerre láthattak. Később talán összejövünk még, hogy egymást tanítgassuk kicsit, ahogy ők mondják, tandem-beszélgetés során, ami szerintük magyar szó, bár mi nem ismerjük.

Ami meg a Lomonoszovot illeti, két hét múlva újra megkísérelünk bejutni. Most már persze a főépületbe, ahol mint megtudtam, többek között a Matematikusok tanulnak. Kérdeztem azt is, hogy a közgazdászokkal mi van, de arra csak legyintette a lányzó a másik irányba: ott arra a 3. korpuszban. A beosztás megvan azért:( Úgy látszik ide se jövök tanulni, ennek ellenére az ajándékboltból képtelen voltam lomonoszovos jegyzetfüzet és hűtőmágnes nélkül távozni.