Oroszországban a legnagyobb vallási ünnep a húsvét, és nemcsak a egyház, hanem az orosz emberek szemében is. (Mert megjegyzem, a hivatalos álláspont szerint ez otthon is így volna, de nálunk a közgondolkodásban valahogy mégis a karácsony viszi a prímet...) Az ünnepi készülődés már Tisztító Csütörtökön eléri végső hajráját, ekkor kellene ugyanis kitakarítani, hajat mosni, mosakodni, egyszóval mindenünket rendbe tenni. A pénteki nap itt is a böjté, azaz nyet hús, de még a többi állati eredetű élelmiszer is mind tiltott. Ebben a két programban, mi igazán nem vettünk részt, viszont Nagyszombaton elindultunk, hogy orosz húsvét hagyományai után kutassunk.

Utunk Szergijev Poszadba vitt, ami Moszkvától nem messze, a lassúbb elektricskával is mindössze másfél órányi vonatozásra van, az itt található kolostor a pravoszláv egyház központja. De először nem ide, hanem két múzeumba mentünk. A Játékmúzeumban leginkább annak örültem, hogy nem vettem a szuvenírpiacon matroska-babát, mégpedig azért, mert nem tudtunk különbséget tenni a orosz népi művészet és az orosz giccs között. Most már tudok: a piacon az mind a giccs, szóval nem lesz matroska, hacsak olyat nem találok, mint ami kiállítva volt. A babákon kívül volt még néhány érdekes játék, nekem leginkább az űrhajós témakör jött be, például egy szojúzos kirakónak, vagy egy összerakható űrállomásnak tudnék örülni.

A második múzeum a szokásos helytörténeti múzeum, amibe minden vidéki városban belefutunk, itt is majdnem agybajt kaptam, amikor jöttek, most már sokadjára, a vaskori kis vésők meg az agyagedények. Viszont szinte extázisba estem, mikor megláttam az itt kiállított valóban autentikus orosz viseleteket, ugyanis hiába turnéztam többször is orosz néptáncosokkal, amiket ők hordanak, azok leginkább a Mojszejev bácsi agyszüleményei.

Végül megpihentünk a kolostorban testileg-lelkileg, szó szerint. Rengeteg ember volt és először nem tudtam mi a furcsa bennük, míg rájöttem, hogy mint megszoktam, annyian vannak, mint az oroszok, de most nem olyanok. Nem sietnek, nem löködik egymást. A tágas udvaron amúgy is mindenki jól elfért és fegyelmezetten várakozott a különböző húsvéti szolgáltatásokra. A templomban, mint mindig, most is lehetett gyertyát gyújtani a kiválasztott ikon képe előtt, akihez imádkozni akarunk, de húsvét alkalmából "írásbeli kéréseket" is le lehetett adni.  Minden sarokban buzgón írogató embereket láttunk, a kicsi papírokra szeretteik neve került fel, és ezeket kosarakba gyűjtötték. Hogy pontosan mi lett a papírokkal, azt nem tudom, mi továbbálltunk. Az egyik kicsi kápolnánál szenteltvízért lehetett sorban állni. Mi inkább a kajával megpakolt templomba igyekvőket követtük. A szombat délutáni program a kulicsok (a itteni húsvéti kalács) megáldása. A templomokban itt nincsen semmilyen bútorzat, a hívek az összes szertartást állva hallgatják végig (kemény!), most viszont hosszú asztalokat tettek ki. Ide ki lehetett pakolni a gyertyával megtűzdelt kalácsot, a festett tojásokat, a feldíszített tálakat. Mikor minden asztal megtelt, a pap körbejárt és mindent és mindenkit az asztalon és az asztal környékén jó bőségesen megáldott, szobafestő ecsettel szórva körbe a szentelt vizet (egy kicsi még nekünk is jutott a hátsó sorokban). Aztán mikor végeztek, szépen minden ment vissza a kosárkába és pakolhatott ki a következő turnus. Ez itt egész nap így megy, mint mondtam, rengetegen voltak. Való igaz, hogy kissé tocsogott már a templom, meg eláztatták picikét a kaját is, ami talán bizarrnak tűnhet, de amúgy szerintem nagyon-nagyon szép szokás ez így.

Ha a szenteltvizes sorba nem is, de a kvaszos sorba mi is beálltunk. A kvasz kenyérből készült orosz üdítőital, enyhén alkoholos, de még bőven nem sör, alkoholtatalma maximum 1% lehet. A bolti változat elég gyér, de itt a kolostorban házi főzésűt adtak, egy lajtoskocsiból csapolva és jól behűtve. Ez igen jól is esett, ugyanis az időjárás így húsvétra végre megkönyörült rajtunk is, és hétvégére behoztuk, azóta pedig meg is előztük Budapestet! (Jelenleg kb 20 fok van.) Ezt persze most már meg is érdemeltük, amilyen hősiesen néztünk várost másfél hónapig a havas trutyiba.

Este a koliba megtartottuk az mi orosz-magyar bikulti húsvétunkat is. A kulics mellett főtt sonkát és tojást ettünk, az ünnep alkalmából pedig a vodka mellett otthonról hozott pálinka (is) került az asztalra.

Húsvét vasárnap színházban volt jelenésünk és végre megnézhettem egy igazi orosz balettot, mi mást, mint a Hattyúk tavát. Itt a színház is más dimenzióban mozog, a nézőtér nagyjából 4-5 ezer fős lehetett, teltházzal. Miután kicsodálkoztuk magunkat a gigantikus méreteken, már zavaró is volt ennyi ember egy helyen. És ez még csak nem is a bolsoj, ami állítólag 8 ezer fős, viszont mi nem fogjuk idén látni, mert éppen most felújítják. A színpad, az előadás is monumentális volt, csak hattyúból legalább 24-et számoltam meg. Viszont azt kell hogy mondjam, hogy otthon is el vagyunk kényeztetve a balettosainkkal, mert szerintem itt sem táncoltak annyival jobban, bár a szólisták tényleg felejthetetlent alakítottak, igaz a 35. sorból arcokat, egyéniségeket nem tudtam hozzájuk kapcsolni.

A délutáni balett után még épp be tudtunk ugrani a húsvéti misére is. Itt a tojásokat nem a locsolóknak adják, hanem a hívők cserélgetik egymás között a templomban három csók kíséretében. A szokásos köszöntés húsvétkor a "Krisztus feltámadott"-"Valóban feltámadott", amit a pap kezdett, majd a nép lelkesen kiáltott rá vissza. Ezen a napon kevésbé éreztem kirekesztőnek a pravoszláv egyházat, de meglehet, hogy csak azért, mert idő közben mi tanultunk meg kellően hasonulni a tömeghez. Annyi biztos, hogy nem láttam eddig orosz embert olyan boldognak, mint húsvét napján a templomban.