Talán betéved olyan Olvasó, aki nem beszél(getet)t velem az elmúlt hónapokban, félévekben, években, úgyogy leírom hogyan jutottam idáig. Szóval miután a középiskolában lényegében csak egy nyelven, angolul sikerült tisztességesen megtanunulnom, az egyetemen úgy találtam, ideje nekivágni a másodiknak. A németet sosem szerettem, latin nyelvekből meg már akkor perfekt volt az összes nővérem. Valami mást akartam, valami különlegest. A BME-n volt miből válogatni, de azért annyira alternaiv nem vagyok, hogy hollandul tanuljak, vagy a percek alatt betelő japán kurzusért verekedjek. De hogy miért pont orosz, az csak úgy jött. Mert hát szépek a betűk és amúgy is egy csomó helyen értik, olyan országokban is, ahol más idegennyelven szinte esélytelen kommunikálni (lásd Ukrajna). Utazni szeretek, akárhová, de talán fordítva vagyok bekötve, mint mások, mert míg mindenki nyugatra vágyik én keletre mennék...

Két éve jutottam ki először Moszkvába egy tíz napos kurzusra. Négyszáz jelentkezőből csupán egy motivációs levél alapján választottak húszat, de mivel mindennél jobban akartam, sikerült. Akkor azt mondtam, visszajövök ide nyelvet tanulni, és ezt azután is sokszor mondogattam magamban. Nekem még van szerencsém hinni abban, hogy ha valamit igazán akar az ember, az úgy is lesz. Most tehát úgy van.

A pályázat olyan nem orosz szakos hallgatóknak szólt, akik orosz nyelvet tanulnak. Három hónapos orosz nyelvtanfolyamot lehetett vele nyerni Moszkvába, a Puskin Intézetbe. Nem nagy divat jelenleg Magyarországon oroszul tanulni, így az ösztöndíjat megkapni nem volt túl nehéz, de a pályázati anyag összeállítása sok munkával járt. Rengeteg igazolást kellett beadni a leckekönyv-másolattól egészen az elképzelhetetlenig. Illetve önéletrajzot és tanulmányi tervet kellett írni - oroszul. Ez alig alapfokú nyelvtudással nem túl egyszerű, először azt gondoltam, nagyjából annyi meló lesz, mintha angolul írnám. Hát nem, nagyon nem. Különösen a tanulmányi tervvel szenvedtem meg. Tanácstalanságomban először magyarul írtam meg, hogy majd aztán lefordítom. Az első két sorban még figyeltem is rá, hogy olyan legyen, amit van esélyem oroszul is tudni, de aztán győzött a magyar íráskészség. Olyan két oldal lett, hogy bármely bíráló szíve megszólalt volna: Ő az! - oroszra fordítani viszont számomra képtelenség volt. A B verziót már oroszul írtam és szerény egy oldal lett Az igazán vicces csak az volt, hogy ezt magyarul is be kellett adnom, a visszafordítás nagyjából egy általános iskola második osztályos fogalmazásnak felelt meg.

Mindezzel együtt az iromány sikeres volt. Holnap indulok....